Nagyon más az élet Kamerunhoz képest. Ott a hét egyik csúcspontja volt, hogy írhattam a blogom, itt viszont sajnos egyszerűen nincs rá időm. Nagyon új érzés ez, de az igazat megvallva, jó tenni valamit, lefoglalni magam teljesen és érezni, hogy van értelme annak, amit csinálunk. Amikor jelentkeztem a projektre, azt hittem, hogy Cipruson majd a tipikus mediterrán hangulat lesz, minden csak szép lassan halad és nem erőltetjük meg magunk. Ahhoz képest a napi legalább 7 óra munka, és még mellé a programok lebonyolítása teljesen elveszi az időm. Amikor pedig lenne egy kevés, akkor vásárlás, főzés és takarítás. Még az új Game of Thrones részt is csak 3 nap késéssel tudtam megnézni, pedig az aztán tényleg prioritást élvez mindenhez képest.

Sajnos így kicsit elveszek a történésekben, és nem igazán tudok naprakészen lenni, pedig nagy a pörgés.
Programok, amiket eddig szerveztünk:
Open Mind – Open World – Az egyik korábbi postban már írtam róla, hogy az volt az első közösen szervezett eseményünk, ahol bemutattuk saját magunk és a terveink a következő évre.
Movie Nights - Heti rendszerességgel rendezünk filmklubot, amiknek a témáját havonta változtatjuk. Májusban francia filmeket vetítettünk, aminek nagy sikere volt. Júniusban pedig – valószínűleg az én nyomásomra – musical hónapot tartunk. (Sounds of Music, Hair, Grease)
Veggie Kitchen – Ez havi rendszerességgel szervezzük. Az elsőn sajnos elég kevesen jelentek meg, de így is egy jó hangulatú közös főzés alakult ki. Olasz és spanyol vegetáriánus ételeket készítettünk, a végén pedig befaltuk az egészet.
Quiz Night – Okéééé. Ez csak ma este lesz, szóval nem múlt idő, de már minden meg van szervezve. Remélem, hogy sikeres lesz, és ez is egy rendszeres esemény lehet az jövőben.
RadioShow – Számomra eddig ez a legnagyobb élmény, és egyben a legnagyobb kihívás is. Semmilyen korábbi tapasztalatom nincs arról, hogyan kéne vezetni egy rádióműsort. Nem is gondoltam volna magamról, hogy képes lennék rá, de egyelőre a két adás, amit levezettem vállalhatóra sikerült. Persze sok mindenen kell majd javítani. Minden csütörtökön itteni idő szerint délután négytől ötig tart, ha valaki kíváncsi lenne. Ezen a héten a vegetáriánus ételekről és a vegetarianizmusról fogunk beszélgetni, a következő hetekben pedig szeretnék vendégeket is meghívni. Itt lehet belehallgatni: http://mycyradio.eu/listenwatch-live-popup/

De ez csak a kezdet, rengeteg egyéb dolgot tervezünk megvalósítani, például: túrák, bortúrák, natural products workshop, fotózás workshop, strandjátékok, mini olimpia, jóga, élő cluedo, partyk, stb.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

(Kattints a további képekért!)

Amikor meg nem elég a szervezetnél a munka, akkor elmegyünk egy helyi fesztiválra besegíteni ilyen módon:

Lassan a nyár is közelít, így elmentünk a hétvégén egy erasmusos program keretén belül egy két napos túrára. A legjobban elköltött 40 euró volt. Szállás, utazás, reggeli és open bar az esti tengerparti bulihoz. Két nap folyamatos pörgés volt. Reggel elindultunk szombaton, és csak este jutottunk a szállásra, de onnan is hamar indultunk a tengerpartra, ahol várt a vacsora és a hajnalig tartó beachparty. Másnap hajótúra ciprus egyik leggyönyörűbb partszakaszára.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

(Kattints a további képekért!)

Egyre gyorsabban pörögnek a napok. Kezdem igazán otthonosan érezni magam a ciprusi hőségben, bár már volt olyan nap, amikor délután csak 20-22 fok volt. Nem volt könnyű.
Lassan belerázódunk a mindennapokba. Eddig minden héten volt egy előre megtervezett menetrendünk, és aszerint kell dolgoznunk, vagy az irodában vagy a menekültközpontban kell dolgoznunk. 

Egyelőre csak pozitív tapasztalatom van a két alkalomból, amit ott töltöttem. Legtöbbet négy szíriai sráccal voltam, de volt, hogy egy niggériai migránssal játszottam Jengát majdnem két órán keresztül. Nagyon komolyan vette a dolgot. UNOban pedig már nagyon profik vagyunk, ráadásul már arabul is tudom a négy színt: 'asfar, 'ahmar, akhdir, 'azraq. ( أصفر أخضر أزرق أحمر )

Az elején nem lelkesedtem a munkának ezzel a részével, de sokkal jobb tapasztalataim vannak eddig, mint ahogy vártam. De még nagyon az elején vagyunk, biztos vagyok benne, hogy lesznek rosszabb pillanatok is velük.

Apró érdekességként megjegyzem, hogy idén sikerült kétszer ünnepelnem Húsvétot. Cipruson a fő vallás az ortodox keresztény, és mint tudott, náluk ez az ünnep más időpontra esik. (kivétel lesz 2017, amikor egyszerre ünnepelik majd) Ilyenkor az emberek a hagyományok szerint bárányt grilleznék és az idő nagy részét a családdal töltik. Pénteken körmeneten vesznek részt, majd a templom előtt egy óriási máglyát gyújtanak, és úgy folytatják a szertartást. Szombaton éjjel pedig az egész város hangos a petárdák durrogtatásától.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Hétfőn egy faluba mentünk, ahol egy búcsúhoz hasonló rendezvény volt egész nap; különböző tradicionális játékokkal, rengetek kajával és műsorokkal a színpadon. Ráadásul a sör is egy euróval olcsóbb volt, mint a városban, ami még így is 2 euro.

Vasárnap megrendeztük az első nagyobb eseményünket, aminek a neve Open Mind – Open World volt. (Facebook esemény: https://www.facebook.com/events/1733172433606059)
Különböző ismerkedős játékot játszottunk, bemutattuk saját magunk és volt egy hosszabb quizjáték az országokról, ahol megtanulhatták, hogy nem szűkölködik a világ a magyar találmányokban. Szerencsére minden jól sikerült, és az remélhetőleg az összes résztvevő jól érezte magát. Keddre már szervezzük is az első film klubot. (Facebook esemény: https://www.facebook.com/events/1691957667721279)

• 
• 
• 
• 
• 

Megint önkéntesként.

Miután hazajöttem Kamerunból (Blog az ottani három hónapomról itt) rájöttem, hogy egyelőre nem szeretnék Magyarországon újra elkezdeni dolgozni, visszatérni a mókuskerékbe. Így az egyetlen megoldás egy következő külföldi önkéntes út volt. Szerencsére gyorsan megtaláltam, és ki is választottak egy ciprusi projektre. Volt egy rövid átmeneti időszak otthon, de most újra itt, a tengerparton, ezúttal Európában.

Április 16-án felszálltam a repülőre, és irány Nicosia, Európa egyetlen kettéosztott városa. Nagyrészt az ismeretlenbe, mert a projektemmel se voltam még igazán tisztában, és azt se tudtam, hogy kikkel fogok együtt lakni. Szerencsére ezúttal a reptéren ott várt rám a csomagom, így nyugodtan kezdetét vehette az egy éves ciprusi életem.

Négyen lakunk egy nagyon szép, otthonos és teljesen felszerelt lakásban. Mindenkinek kényelmes külön szobája van. ( Sikerült a négy közül a legjobbat kifognom – tágas, világos és messze a többitől)

Lakótársak:

Barbara – Portugáliából egy kicsit fanatikus kondis, de alapvetően kedves, csak picit sokat aggódik dolgokon, és túlkomplikálja a dolgokat. Nem az a laza típus.

Juanjo – Egész jófej srác Spanyolországból, de két hét alatt még azért nehéz megismerni valakit, de szerintem jól ki fogunk jönni.

Gioia – Az olasz lány. Mint egy kisgyerek. Állandóan bolondozik, de nagyon jól el lehet vele szórakozni. Egyelőre az angollal elég nehezen békül ki, de majd idővel.

Új helyzet számomra, hogy négyünk közül az én angolom a legerősebb, remélem azért így is tudok majd fejlődni. Meg az ötleteléseknél is leginkább tőlem várják el, hogy irányítsak, vagy legyek a kreatív. Az első hét az ismerkedésről szólt. Felfedeztük a várost, bemutattak mindenkinek a szervezetnél és trainingeken vettünk részt. Végre képben vagyok azzal, hogy mit is fogok csinálni itt. A projektünk röviden:

„Cultural Caravan is a YEU Cyprus EVS program based in making social and cultural activities for young people from Nicosia and all around Cyprus”

A második héten bele is fogtunk a tervezésbe, hiszen május 8-án már meg kell rendeznünk az első nagyobb eseményünk: https://www.facebook.com/events/1733172433606059/

Szeptembertől havonta kell rendeznünk egy nagy eseményt, ahova remélhetőleg minél több helyi fog ellátogatni. De ennyiben nem merül ki a feladatunk. Minden héten különböző programokat kell szerveznünk, többek között; quiznight, kirándulások, vegetáriánus konyha, filmklub, focibajnokság, kosárbajnokság, strandjátékok, bortúra, stb.

Ezen kívül heti 2-3x négy órát töltünk a helyi Caritasnál, ahol menekültekkel foglalkozunk.

Nem fogunk unatkozni.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

(Kattints a további képekért)

Persze nem csak „munka” volt az elmúlt két hétben. Sokat jártuk a várost, felfedeztünk pár kocsmát, éttermet, voltunk már egy házibuliban is (ahol a vacsora volt a fénypont, nem az ivás és a bulizás) és a tengerpartra is elbuszoztunk a hétvégén.

Még a végén azért megjegyzem, hogy 30-35 fok és verőfényes napsütés van minden nap. (Nyáron pedig 42-48 lesz.)

(Bele kell újra szoknom a blogolásba, mert kicsit berozsdásodtam. Próbálok majd picit összeszedettebben írni a jövőben.)